Szénhidrátok, felszívódás, hasznosulás...
Manapság egyre többet hallunk a (nem) felszívódó vagy (nem) hasznosuló szénhidrátok fogalmáról, mégis, a szénhidrátszegény termékeket népszerűsítő promóciók rendszerint soha nem térnek ki a felszívódás/hasznosulás pontos fogalmának meghatározására, így sokszor légből kapottnak tűnnek az ilyen kifejezésekkel hangoztatott szénhidrát értékek - joggal. Ezek a fogalmak az átlagember számára az úgynevezett poliolokkal édesített vagy poliolokat tartalmazó cukorhelyettesítők (asztali cukorhoz viszonyítottan nem, vagy csak töredékenergiát szolgáltató édesítőszerek, esetünkben összetett cukrok, poliolok) használatakor kerülnek említésre, és értelemszerűen azt hívatottak kifejezni, hogy az adott termékben található szénhidrátok mely része képes "felszívódni, hasznosulni a szervezetben".
Mit jelent pontosan "felszívódni, hasznosulni a szervezetben"?
Ennek meghatározásához elsősorban tisztázni és elkülöníteni szükséges a szénhidrát-csökkentett termékeket fogyasztók kettő legnagyobb csoportját:
• I. és II. típusú cukorbetegségben szenvedők (illetve egyéb inzulinrezisztenciával rendelkező, a cukorbetegség tünetegyüttesének részével vagy egészével küzdő fogyasztók);
• egyéb jótékony, hosszú távú egészségügyi megfontolásból szénhidrát diétát követők, fogyókúrázók, diétázók, a gyorsan felszívódó finomított, egyszerű cukrokat kerülő, illetve alakjukra ügyelő fogyasztók.
A fentiekből adódóan egyelőre - sajnálatos módon - egyértelmű, a "hasznosulás" mint szakszerű, pontos dietetikai szakkifejezés fogalom-meghatározásának hiányában a következő kétféleképpen definiálhatjuk a felszívódás, hasznosulás fogalmát:
• cukorbetegek esetében ténylegesen glükózként, illetve az emésztés során a táplálék poliol tartalma egy részének glükózzá bontását követően, tehát a sikeresen lebontott összetett cukrok (poliolok) egyszerű glükózzá bontását követően véráramba kerülő és itt inzulinreakciót kiváltó glükóz mennyisége (gramm);
• fogyókúrázók, diétázók esetében a poliolok azon részének grammban meghatározható mennyisége, mely kalorikusan érvényesül a szervezetben, tehát energiát szolgáltat.
Természetesen mind cukorbetegek, mind fogyókúrázók, diétázók esetében a kalorikus értelemben vett hasznosulás, tehát energia szolgáltatás tényleges mértéke megegyezik, a valódi különbség abban rejlik, hogy a cukorbetegek esetében számított hasznosuló szénhidrát grammonkénti mennyisége nem, vagy nem szükségszerűen tükrözi egy poliol kalorikus érvényesülését a szervezetben, mert cukorbeteg szervezet-függő, hogy a dietetikus kinek-kinek milyen, hány százalékos, grammban kifejezett 100 grammonkénti hasznosulással számol. A dietetikusok ennek meghatározásához felhasználhatják a táplálék glikémiás indexét (GI) is, míg fogyókúrázók, diétázók esetében a GI értéke nem irányadó a kalkulációt tekintve. Alábbiakban egy példát tekinthetünk meg szemléltetésképpen.
Mi az eredménye az utóbbi kettő meghatározásból kalkulálható szénhidrát értékek egy tetszőlegesen kiválasztott, adott poliolra vonatkoztatott, grammban kifejezett mennyiségének?
A számolás a szó szoros értelmében vett 0 kalóriás cukorhelyettesítők (például Dia-Wellness Eritritol Alapú "0" Kcal és Dia-Wellness Negyedannyi-Ugyanannyi cukorhelyettesítők) kivételével a cukorbeteg célcsoport legkedvezőbb dietetikai esetének kalkulációját alapul véve a cukorbetegek szénhidrát számolásának fenti metodikájának kedvez, azaz mindig a cukorbeteg szervezet szempontjából számított hasznosuló szénhidrát mennyisége (gramm) lesz kevesebb a fogyókúrázók csoportjának fentebb említett metodikájával szemben.
A xilit (xylitol, "nyírfacukor") energiatartalma 240 Kcal / 100 g, melynek összetétele 100 g szénhidrát / 100 g xilit. Ez azért van, mert a xilit egy poliol (összetett cukor), melynek fűtőértéke 400 Kcal / 100 g, szervezetünk viszont a poliolok adott mennyiségének mindössze 60%-ából származó szénhidrát tartalmát képes energiaként felhasználni, mert emésztés során ezek az anyagok elégtelenül szívódnak fel és kiválasztás során változatlan formában kiürülnek. Ez természetesen azt is feltételezi, hogy szénhidrát tartalmuk szintén 60%-át, azaz 60 g / 100 g xilitet vagyunk képesek energiaként hasznosítani. Cukorbetegek esetében ez a felszívódási arány egyénenként a személyi dietetikus által kerül meghatározásra a vércukorszint-mérő eredményei alapján, s ekkor határozható meg a napi szénhidrátbevitelbe való beszámítás mértéke is.
Hogyan számol a CH Mínusz Webáruház az "felszívódó szénhidrát" jelölésekor?
Minden esetben a kalorikus értelemben vett, a fogyókúrázók, diétázók esetében számítandó hasznosuló szénhidrát értékét használjuk, így biztosítva egy megfelelő, ideális esetben jól használható szénhidrát-számolási küszöbértéket cukorbeteg Vásárlói részére.
Milyen hátrányai vannak a fentiek figyelmen kívül hagyásának?
Számos esetben találkozhatunk olyan promóciós anyagokkal, hirdetésekkel az interneten, melyek a cukorbetegek és fogyókúrázók számára készült szénhidrátszegény termékek rendkívül kis mértékben hasznosuló szénhidrát tartalmát hirdetik, ezek azonban sajnálatos módon szinte kizárólag a cukorbeteg célcsoport legkedvezőbb dietetikai esetének kalkulációját veszik alapul, amivel egyrészt félrevezethetik a cukorbeteg fogyasztókat egy túlon-túl alacsony szénhidrát tartalom valóságának hitegetésével, másrészt a fogyókúrázók, diétázók körében azt a hamis illúziót kelthetik, miszerint a fogyókúra sikerének egyetlen ismérve a termékek szénhidrát tartalmának mértéke, illetőleg a már alapvetően tévesen alacsonyan kalkulált, zavarosan fogalmazó "hasznosuló szénhidrát" fogalmának használatával arra a szintén helytelen következtetésre sarkallják a diétázni vágyó fogyasztókat, hogy a tévesen kalkulált "nem hasznosuló" szénhidrát mennyiségére jutó "nem szolgáltatott" energia mértéke nem érvényesül a szervezetben.
Webáruház
